2011. január 31., hétfő

Ági születésnapjára

Végre megmutathatom, mert Ági a hét végén megkapta a szülinapi ajándékát, ezt a takarót:




2011. január 24., hétfő

Rózsás karácsony

Még valamikor tavaly nyáron szerettem bele ebbe a rózsás anyagba, és mikor arra gondoltam, hogy varrok anyukámnak egy neszeszer, nem volt kérdés, hogy miből.
És ha már ott volt ez a csodaszép anyag, remek alkalom kínálkozott, hogy szárnyas szivecskék is készüljenek belőle:

2011. január 20., csütörtök

Hagymaleves rozscipóban


Már hetek, sőt hónapok óta kacérkodok a gondolattal, hogy cipóból kéne levest enni. A hét végén pedig úgy döntöttem, itt az ideje, hogy elkészítsem. A rozsos cipót Limara receptje szerint még szombaton megsütöttem. 
A hagymalevesbe pedig tettünk pirítot kenyérkockákat és egy kis reszelt sajtot.

Cipórecept:
  • 20 dkg kovász
  • 35 dkg BL 80 liszt
  • 15 dkg tk rozsliszt
  • 1 ek sikér (ilyenem nincs, de talán magasabb lett volna tőle a cipó) 
  • 2 tk só 
  • 2 ek olaj
  • csipet aszkorbinsav
  • 1 tk barnacukor
  • 1,5 dkg élesztő
  • 3 dl víz 
Kenyérsütő gépben megdagasztottam, megkelesztettem a tésztát. Három cipót formáztam belőle. Duplájára kelesztettem, sütőzacskóban 220 fokos sütőben sültek kb. 30 percig.

Hagymaleves 3 cipóhoz:
  • 30 dkg vöröshagyma
  • 0,5 liter leves (lehet kockából is)
  • 2,5 dkg vaj
  • 10 dkg reszelt sajt
  • 1 ek liszt
  • 1 tojás sárgája 
Vajon lassú tűzön megdinszteltem a hagymát, rászórtam a lisztet, kicsit megpirítottam, majd felöntöttem a levessel. Sóztam, borsoztam és 20 percig lassú tűzön főztem. Kiszedtem egy kicsit a levesből, hozzákevertem a tojás sárgáját és óvatosan a többihez adagoltam.
A cipók belsejét kivájtam, 180 fokos sütőben kicsit megmelegítettem, majd ebben tálaltam a leveset.

Kezdődjön varrógéppel

Későn érő típus vagyok. 35 év kellett hozzá, hogy legyen hobbim. Most viszont kettő is van. A varrógép és a kenyérillat. A nyár végén találtam rá Limara blogjára, melynek hatására elkezdtem mindenféle kenyérillatú finomságot sütni. Tele vagyok sikerélménnyel és lelkesedéssel.

Aztán a születésnapomra a párom meglepett egy varrógéppel. Pár hétig csak nézegettem, nem tudtam, hogy fogjak hozzá. Mára ott tartok, hogy gyakorlatilag kiszorította a családot a konyhából.
Vannak patchwork-ös kellékeim is: vonalzó, vágólap, körkés, rengeteg gombostű (sajnos néha a földön is). Éjszakába nyúlóan varrok, amíg "bírom cérnával".

És most mutatok néhányat az első munkáimból: